Nagyatádi iskoláról elõször a XVIII. századtól van híradás, majd 1886-ban nyílt meg az elsõ iparostanonc iskola.

A SZAKOKTATÁS ÉS IPAROS-KÉPZÉS NAGYATÁDON

 

A tisztán földmûveléssel foglalkozó település a XVIII. század végén változtatta meg jellegét. Egy 1778-ból származó egyházlátogatási jegyzõkönyv szerint a földmûvelõ lakosság száma mellett az iparosokat figyelmen kívül lehetett hagyni. Ezzel szemben az 1815 évi jegyzõkönyv különbséget tesz földmûves és nem földmûves között.Csuzy Pálcsászári és királyi kamarás, aki Nagyatád földesura volt, 1823-tól német iparos legények letelepedését támogatta. A legrégibb kisipar településünkön aszûrszabó-, csizmadia-, kékfestõ-, és szûcsiparvolt.

Egykori nagyatádi kép

A céhrendszerre vonatkozó dokumentumok nem maradtak fenn a várost illetõen. ,Burics Lászlókutatásaiból ismeretes, hogy külön céhük volt acsizmadiáknak, takácsoknak és molnároknak. A legrégebbi iparágak elkülönülve az „Öreg céh”-be tömörültek:szûrszabók, szûcsök, sapkakészítõk, cserepesek. A „kis céh” tagjai afazekasokésbognárokvoltak. A német mesterek külön céhet alkottak. Ipart Atádon is az ûzhetett önállóan, akit egy „remekmû” elkészítése után egy céhbe fölvettek.

A céhrendszer 1872-ben megszûnt, az 1884. XVII. t. c. alapján megalakult aNagyatádi Ipartestület. Ennek végig kellett kísérnie az iparost az inaséveitõl kezdve a legénysoron át az önállóság fázisáig. A testület tagjai támogatták egymást. Az önálló iparost hozzásegítette az újítások, eljárások, elõnyök megismeréséhez, amelyekkel a kisiparos is hatékonyabban tudott termékeket elõállítani, s a gyáriparral szemben is megállta a helyét. A század végénPolgári Olvasóköralakult, amelynek tagjai többségében iparosok voltak. Azon fáradoztak, hogy az iparos réteg szellemi szintje emelkedjen. Ezért jött létre társulási alapon aPolgáriskolai Egyesület, amely 1903-ban megalapította a polgári fiúiskolát, majd 1904-ben a leányiskolát.

Az 1900-as években Kereskedõk Köre mûködött, amelynek célja: tagjainak érdekeit képviselni és kulturális épülésüket elõmozdítani.

Ezeket a szervezeteket a II. világháború, a településen átdúló front szétverte. Az iparos-képzés megszûnt. Az iskolákat 1948-ban államosították.

Az újrakezdés éveiben a Horthy-korszakból örökölt iskolarendszert átalakította az új hatalom. Az örökség, amit átvett: kiépítésre várt a 8 osztályos elemi iskolai hálózat, széttagolt volt a tanoncképzés, hiányzott a kollégiumi ellátás és az ösztöndíj-rendszer. A szakoktatás különösen mostoha körülményeket örökölt.
A 47-es választások után a három- és ötéves tervek végrehajtási kényszere adta a gazdasági, politikai hátterét az ipari iskolák létesítésének. Az államosítást követõen az 1948/49-es tanévtõl rendelték el a képzés megindítását. Elsõként a létezõ tanonciskolákat minõsítette át a 13.460/1948.sz.Kormányrendelet.
A fekete posztóegyenruhás ipari tanulók – szovjet mintára – a szocialista nagyipar szakmunkás utánpótlását jelentették. Az ipari tanulóképzés garanciáját az 1949. IV. tc. biztosította, mely számba vette az ipari- és kereskedelmi tanulók minden vonatkozásban érvényesíthetõ jogait és kötelességeit: a tanulás, lakhatás feltételeit, a gyakorlat módját, a szabadság rendjét. Ezzel a pszichológiai és politikai gesztussal az önálló tanuló jelleget hangsúlyozta a korábbi korszak gyakran megalázó szerepe helyett.

1950-tõl a Minisztertanács Munkaerõ-tartalék Hivatalának feladata lett a szakmunkaerõ képzésének irányítása, az oktatás szervezése, módszertani segítése. Nagy gondot jelentett a szakképzett tanerõ és tanmûhelyek kellõ számának hiánya.

AZ ISKOLA TÖRTÉNETE

Nagyatádon1953-ban indult meg az ipari képzés 34 tanulóval, gépész szakmában. A település üzemeinek szakmunkás igényét elégítette ki. Az elméleti oktatást az általános iskolától bérelt négy tanteremben tartották (Baross Gábor utca 4. szám alatt). A gyakorlati képzés megoldatlanságát jelzi, hogy1967-ben is még egy tanmûhelyben igyekezett a 26 géplakatos tanuló elsajátítani a szakma fogásait. Ez az akkori „Gépjavító Állomáson” mûködött.

 

Az elsõ tantestületet három ember képezte: egy fõhivatású nevelõ, aki gépészmérnök volt és két szakoktató.

1968-ban vált önállóvá az intézet, amely az akkori kor szellemének megfelelõen a felnõttek átképzésében is részt vett: évente 50-60 betanított- vagy segédmunkás kapott szakmunkás bizonyítványt.
Az 1960-as években lezajló reformkísérlet, az „új gazdasági mechanizmus” programja korszerûbb szakmai képzés igényével lépett fel. Az ipari képzés központi irányítása a Munkaügyi Minisztérium fennhatósága alá került.
Az1970-es esztendõ új fejezetet nyitott az intézet életében. Az ipari iskola létesítésérõl szóló intézkedés a Munkaügyi Közlöny 1970. évi 12-13. számában jelent meg:
„A munkaügyi miniszter 108/1970./12.-13./MüM.sz.utasítása új ipari szakmunkásképzõ intézetek létesítésérõl – a szakmunkásképzésrõl szóló 1969. évi VI.sz. törvény 3.§-ában kapott felhatalmazás alapján a Munkaügyi Minisztérium felügyelete alatt az alábbi ipari szakmunkásképzõ intézeteket létesítem:…

524. sz. Ipari Szakmunkásképzõ Intézet

Nagyatád, Baross G. u. 20.”

 

Ez az utasítás meghatározta az iskola szakirányát: gép-, villamos-, szerelõ-, szolgáltató és építõipar.

 

1970.januárjában adták át az építõk a négy tantermet, szertárakat, elõadótermeket alkotó, 349 m2-es alapterületû, háromszintes épületet, melyben 464 tanuló kezdhette meg tanulmányait (jelenlegi épület).

Ekkorkõmûves, festõ, asztalos, esztergályos, géplakatos, villanyszerelõszakmát tanulhattak a fiatalok a délelõtti és délutáni tanítás során.

 

1973-ban hat tanteremmel, raktárral és könyvtárral, 1974-ban két elõadóteremmel, szertárakkal és irodahelyiségekkel bõvült az épület. Az 1973/74-es tanévben a dolgozók 2 éves szakközépiskolája indult harmincegy tanulóval, ekkor már 12 féle szakmában folyt képzés:bognár, kéziszedõ, magasnyomó gépmester, fényezõ és mázoló, angol nõi szabó, könyvkötõ, fogmûves, ács-állványozó, kõmûves, szobafestõ- és mázoló, férfi- és nõi fodrász, elektromûszerész.

1974/75-ös tanévtõl átvette az iskola felügyeletét a MüM-tõl a Megyei Mûvelõdési Osztály és engedélyt adott akereskedõképzésre. AKaposvári Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközép és Szakmunkásképzõ Intézetkihelyezett tagozatával bõvült az iskola profilja. Kilencruházati-, 20élelmiszer- és 12vegyesbolti eladótanult az elsõ évfolyamban. A csoportos gyakorlati képzésre ekkor még Kaposvárra kellett a tanulóknak utazni. A képzés iránti igény fokozódásának hatására 1982-ben megépült az akkor korszerû tárgyi feltételekkel ellátott tanbolt, melyben megoldódott a tanulók megfelelõ, helybeli gyakorlatoztatása Nagyatádon.

 

1974-1986 között a három évfolyam öt osztályában 120-200 szakmunkás tanult a kereskedelmi vállalatok igényeinek megfelelõen változó létszámban. [--pagebreak--]1986-ban akereskedelmi tagozatönállósult, az iskola neveIpari és Kereskedelmi Szakmunkásképzõ Intézetre módosult.
A kereskedõképzés fejlõdésével párhuzamosan az intézet ipari tagozata és az iskola tárgyi feltételei is bõvültek. A 70-es évek második felének legjelentõsebb eredménye a sportpálya és tornaterem megépítése.

Ezek hiányában két esztendõn át a gimnáziumtól bérelt tornateremben tartották az edzéseket. A sportlétesítmény ügye egyaránt mozgósította a város társadalmi szerveit, üzemeit, a szülõket. A városi tanács engedélyezte a kollégium mögötti romos terület rendezését és ezen a területen sportpálya kialakítását. Bitumenes kézilabdapálya, salakos futó- és röplabdapálya épült. A tornaterem munkálatai 1978. tavaszán kezdõdtek meg. A társadalmi összefogás mértékét jelzi, hogy az induláskor rendelkezésre álló negyvenezer forinttal szemben 1979. május 15-én 4.800.000,-Ft értékûtornatermetadtak át. A munkafázisokban naponta részt vett 15-20 kõmûves tanuló, a szülõi munkaközösség szervezésében nyolc-tíz alkalommal 20-25 szülõ segédkezett. Kivették részüket a munkálatokban a tanárok, szakoktatók, alkalmazottak, az iskola valamennyi dolgozója. A komplexum megépítése után sokáig szolgálta nem csak az iskola fiataljainak, hanem a városnak a sportéletét is.

Az intézet fejlõdése a 80-as években új lendületet vett, de a szocialista gazdaság fokozatos összeomlásával léte, irányítása egyre nehezebbé vált.
Az 1982/83-as tanévben is gyarapodott az iskola, új képzési profillal bõvült: aNagykõrösi Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképzõ Intézetkihelyezett tagozatával. A Nagyatádi Konzervgyár részére élelmiszer-tartósítók képzése indult meg. Az 1984/85-ös tanévben 35 tanuló kapta kézhez a szakmunkás bizonyítványt, az 1985/86-os tanévben pedig már 58 tanuló folytatta tanulmányait ebben a szakmában. Többségükkel a gyár szerzõdést kötött, így elhelyezkedésük biztosított volt.
Akereskedõés azélelmiszertartósítótagozatok indításával sikerült valamelyest enyhíteni a környék leányainak beiskolázási gondját.

1983-ban évekig tartó felújító munkálatok kezdõdtek. A terv szerint három ütemben valósult meg az épület karbantartása, renoválása: 1983-ban a tetõ cseréjére történt meg, 1984-ben az északi üvegfalat újították fel, 1986-ban a nyílászárók cseréjére és az épület külsõ festésére került sor. Az utóbbi munkálatokat az iskolának saját erõbõl kellett megoldania.
A tantermek száma a megújulás nyomán tizenegyre emelkedett. Az 1986/87-es tanévben az épületben zárt tv-láncot építettek ki, amely a diszpécser központ üzembe állításával a stúdió és a termek közötti állandó kapcsolat megteremtésével korszerûsítette az oktatást, a szemléltetéssel a legkorszerûbb mûszaki eljárások bemutatása is lehetõvé vált.
A technikai feltételek tovább bõvültek a számítástechnikai eszközökkel, a számítógépes terem berendezésével.

Az ipari tagozaton a tanulók gyakorlati képzése a város nagyobb üzemeiben –Danuvia, Konzervgyár, Volán, Komfort KTSZ, ÉSZKV– tanmûhelyeiben történt. A 80-as években elenyészõen kevesen tanultak kisiparosnál egyedi képzés keretében a választott szakmát. A szakképzés ezért elválaszthatatlan volt a város ipari létesítményeitõl. Az üzemek felszereltsége, gépparkja gyakorta lehetetlenné tette a korszerû technológiák gyakoroltatását.
„Sajnos a jelenlegi állapotok nem biztosíthatják a magasan kvalifikált szakmunkásképzés technikai feltételeit”- jegyezte le 1988-ban az iskola könyvtárosa.
Nehezítette a gyakorlati oktatást a tantervi követelmények és a vállalati lehetõségek összhangjának hiánya. Az iskola vezetése célirányosan, pályázatok és tárgyalások sorozatos megnyerésével, a Szakmunkásképzési Alap támogatásával érte el a fokozatos és folyamatos javulást.
Elsõként – 1985-ben – a Danuvia tanmûhelyébe vásároltak 2,5 millió forint értékû korszerû forgácsoló gépeket a már elavult, bizonyos mûveletek gyakorlása alkalmatlan szerszámgépek helyett. A gyár tanmûhelye 1993-tól az önkormányzat tulajdonát képezte, önálló termelési egységként dolgozott az iskola irányítása alatt. A nagyipari fokozatos összeomlása következtében a SÁÉV kivonult a nagyatádi építési területekrõl, ezért az építõipari tanulók gyakorlati képzésében is problémák jelentkeztek. Ezek enyhítésére az intézet önerõbõl 1987-ben felépített egy tanmûhelyt, amellyel lehetõvé vált, hogy az iskolának „saját” kõmûves és szobafestõ tanulói legyenek. Így biztosította az intézet a gyakorlati képzési helyeket. A válság a tanulói létszám alakulására is kihatott. Elsõsorban a „vasas” szakmákban figyelhetõ meg a 80-as évektõl kezdõdõen fokozatos és folyamatos apadás. Ennek elsõdleges oka az, hogy a végzett szakemberek 30%-ának volt munkahelye, 20%-ának bizonytalan a helyzete, 50% biztosan nem tudott elhelyezkedni. Napjainkra a nem termelõ üzemek és gyárak okán a szakma iránti igény is minimálisra redukálódott. 

A nehéz gazdasági helyzet1987-tõl vállalkozások indítására késztette az iskolát. A lehetõségek újabb és újabb területeit kellett az intézetnek felkutatnia a bevétel-centrikus gazdálkodás megvalósítása érdekében. Tanfolyamokat hirdetett meg, létesítményeinek bérbeadásával többletbevételhez jutott. Építõipari munkákat vállalt a kõmûves és szobafestõ tanulók munkájára alapozva. Ezekbõl a bevételekbõl hozta létre tanmûhelyeit, gyarapította könyvtári állományát, vizuális felszereltségét, számítógépes gépparkját, fedezte tanárainak képzését. A posztgraduális képzésben részt vevõ tanárok száma 1980-90 között 30 fõ volt.

Az1988-as esztendõ az iskola szervezetében hozott változást, a városi tanács 21/1988.sz. határozatával aJózsef Attila Kollégiumot szakmailag és gazdaságilag összevonta a tanintézettel, valamint igazgatása alá helyezte a kilenc szobás pedagógus-szállót is.
Két évig tartó felújítási munkálatok kezdõdtek a kollégium épületében.

1989. tavaszán átadták az intézet sport-parkjában az új, mûanyag borítású teniszpályát, amely felüdülést nyújt az iskola diákjainak, dolgozóinak, de bérleti díj ellenében használja a város lakossága, a Nagyatádra látogató, aktívan pihenni vágyó vendég is.
Az1989-es esztendõ jelentõs az iskola történetében. A Mûvelõdési Minisztérium 121326/88.sz alatt engedélyezte aszakközépiskolai képzést, így az 1989/90-es tanévben két szakközépiskolai osztályban, 86 fõvel indult az érettségire készítõ és szakmai képzést is nyújtó oktatás.

 

Az intézet új neve:
Nagyatád Város Önkormányzat
524.sz.Kereskedelmi Szakközépiskola,
Ipari és Kereskedelmi Szakmunkásképzõ Intézet.

A régi falakat kinõtte az intézmény. 1989. áprilisában kezdõdött el a szakközépiskolai épületszárny kialakítása, melyet 1990. júniusában adtak át. Két emeleten és a tetõtérben kialakított hat korszerûen berendezett tanteremmel és egy gépteremmel, valamint a földszinti aulájával bõvült az intézet. A tanuló létszám e tanévtõl 600 fölé emelkedett, s megnõtt az új képzési formával a beiskolázási körzet is.

A kereskedelmi gyakorlati képzés fejlesztésére 1993-bansaját boltot nyitott az iskola, ahol nem csak a csoportos foglalkozásokon, hanem valamennyi gyakorlati napon szakoktatók irányítása mellett sajátíthatták el a tanulók a szakma fortélyait. Az elsõ érettségizõ osztály 1993-ban hagyta el az intézetet, többen közülük továbbtanultak.

 

A környék iparának nehézségei a következõ évektõl változást hoztak az intézet beiskolázásában. Csökkent, majd meg is szûnt a vasas szakmák iránti igény, s jelentkezõk hiányában nem indult a villanyszerelõ szakma sem. Erõsen csökkent a létszám, beiskolázási gondoktól tartott az iskolavezetés. Lépni kellett a profilváltásban. Az 1995/96-os tanévtõl beindította az igényként jelentkezõszakmunkások szakközépiskolájánakkét éves nappali képzését, valamint a fodrász és vendéglátó-ipari képzést.

A következõ évben a kereskedelmi technikusévfolyam bõvítette a választható oktatási formák számát.

1996-ban a megyei fenntartású intézmény lett.
Az intézet új neve:
Somogy Megyei Önkormányzat
Nagyatádi Szakképzõ Iskolája

2003-ban az Árpád Fejedelem Általános Iskola tankonyhájának bérbevételével megindulhatott a szakácsképzés, ugyanitt vált lehetõség a pincér szaktanterem berendezésére is.

2008-ban az intézmény a Somogyi TISZK része lett, majd 2015-ben újabb fenntartóváltás eredményeként a Kaposvári Szakképzési Centrum tagiskolája lettünk.

Az intézet mostani profilját inkább a szolgáltatóipari szakmák jelentik, illetve hangsúlyos lett azérettségire felkészítõ oktatás. Konkrét szakképzési formák a következõk:
Élelmiszer- és vegyiáru eladó, gépi forgácsoló, szobafestõ- és mázoló, kõmûves, fodrász, géplakatos, pincér, szakács, kereskedelmi technikus.

 

A megújulásra mindig kész intézet, ahogy múltjában mindíg, a jövõben is alakítja jelenét és tervezi jövõjét.